2012. január 5.

BŰN-E? - Vétkek a tisztaság ellen (2. rész)


FONTOS! Ennek a bejegyzésnek egyes részei kiskorúak számára még nem ajánlott olvasásra!

Ne felejtsük el, mi a szexualitás Isten terve szerint: teljes testi-lelki önátadás.

Az egyesülés a test által ezt az elhatározást fejezi ki, újítja, erősíti meg:

"A tied vagyok és te az enyém, mert te elfogadsz engem, és én elfogadlak téged - teljes mértékben és mindörökre!" 

Tulajdonképpen a szeretkezés a házassági fogadalom, elhatározás (mely a fenti mondatban van kifejtve) testi megerősítése. Christopher West a könyvében - mely szerintem a legjobb házasságot és szexualitást katolikus módon bemutató könyv -, azt írja, hogy a házasság szentségének, a benső elhatározásnak a szexualitás a látható formája.

Épp ezért nem léphet házasságra olyan ember, aki pszichológiai vagy testi okok miatt nem képes rá. Viszont a házasság nem bomlik fel, ha képtelenné lesz olyan a szeretkezésre, aki előtte az volt (pl. baleset vagy a megöregedés folyománya által), mivel ha létrejöhetett a házasság, bármi is történjék, az nem bomlik fel, csak az egyik fél halála által.

Ez után a kis gondolatsor után szeretnék rátérni arra a problémakörre, hogy mit lehet és mit nem egy házasságra készülő pár számára.

Fontos leszögezni: házasságon kívül halálos bűn a teljes testi önátadás, valamint az, hogyha a teljes testi önátadást megkerülve juttatják egymást a gyönyör legmagasabb fokára.

Az első azért halálos bűn házasságon kívül, mert teljes, örökre szóló és biztos elköteleződést fejez ki valaki a testével, mikor ez valójában nincs meg, tehát hazugság.

A másik azért bűn, mert egyrészt kizárja a teljes önátadottságot, a teljes egyesülést, másrészt megkerüli a termékenységet. Ergo mélyebb lelki és komolyabb testi közösség nélkül akar élvezetekhez jutni vagy juttatni az illető, aki ezzel él, vagyis mindenféle felelősség nélkül akar élvezkedni. Persze ez csak akkor igaz minderre, ha nem követi teljes egyesülés, mert ez annek az előkészítése is lehet.

Mi következik ebből?
*
***
-- HALÁLOS BŰN --

Egy házasságra készülő párnak mindenképpen kerülni kell:
1.) a teljes testi-lelki önátadást
2.) minden olyan tettet, amely valószínűsíthetően a másikat a csúcsra juttatja

Az egyes pont elég egyértelmű, a kettesről viszont bővebben is tárgyalni kell.

A csúcsra jutás = orgazmus. Addig, amíg valaki nem jutott el vagy juttatta el (ill. akarta eljuttatni) szánt szándékkal a kedvesét idáig, nem követett halálos bűnt.

Viszont azt se csinálhatjuk nyugodt lelkiismerettel, hogy csókoljuk, öleljük, simogatjuk a társunkat bárhogy és bármilyen intenzitással, majd csodálkozunk, hogy megtörtént a baj, pedig mi "nem is akartuk".

Minden ember testén vannak érzékeny pontok. Nyilvánvalóan az elsődleges érzékeny pont a nemi szerve, amit minden tiszta lelkiismeretű, tisztán élő pár kerül, de ezen kívül lehet még néhány (nyak, fül, ajak, tenyér...). Ez utóbbi, "másodlagos" érzékeny pontoknak a helye általában egyénenként változik.

A párnak azt kell jól az agyába vésnie, hogy a tisztaság nem a pengén való táncolással egyenlő. Fontos a kommunikáció és a buta prüdéria leküzdése. Ezek természetes dolgok, és nem a beszéd róluk, hanem a beszéd célja és milyensége lehet bűnös. 

Az erény mindig középen van. Kerüljük a másik érzékeny pontjait. Például ne csókolgassuk agyon a fülét, amikor a másik mondta, hogy úgy érzi, veszélyes. De ha adunk rá egy csókot tiszta szándékkal, attól még nem estünk halálos bűnbe.

Az ugyanis az a halálos bűn - példánknál maradva -, ha agyoncsókolgatjuk a másik fülét: vagy azért, mert direkte el akarjuk juttatni a csúcsra, vagy pedig fütyülünk a veszélyre, vakmerően bízunk benne, hogy úgyse lesz baj.

Persze az is előfordulhat - és itt a nőkre gondolok -, hogy egy hevesebb csók vagy ölelés is eljuttatja őket az orgazmusig. Ez főleg akkor lehetséges, ha termékeny időszakában van a nő, akkor nagyon érzékeny. Ennél sem gondolom, hogy bűn történt, kivéve, ha mindez direkt volt. És még valami: ilyenkor a nő szakítsa meg a közeledést, ne "élvezkedjen".

Azért is veszélyes még a penge élén táncolni, mert nagy kísértést okoz. Zaklatottságot, estlegesen erős vágyat az  önkielégítésre.

Kerülni kell tehát a direktséget és a vakmerőséget, felelőtlenséget. Akkor nem követünk el halálos bűnt! 
*
***

-- BOCSÁNATOS BŰN --

Leírtam, mi halálos bűn egy kapcsolatban, mi az, ami nagyon súlyos dolog. Viszont lehet vétkezni bocsánatosan is. Itt általában azzal van probléma, hogy valaki bár nem lépi át azt a határt, amit az előzőekben leírtam, de mégis, amit tesz, azt túl korán teszi.

Fontos dolog, hogy a testünkkel a bensőnk állapotát és a valóságot kell kifejeznünk. Például ha valakik már egy éve járnak és világos előttük, hogy egymással akarnak összeházasodni, akkor teljesen normális, ha egymást ölelve, egymáshoz simulva csókolóznak (kivéve persze, ha ezt rossz szándékkal és vakmerően teszik).

Ma nagyon alulértékelik nem csak a szeretkezést, de a kézfogást, az ölelést és a csókot is. Vagy azt, ha valakinek azt mondjuk: szeretlek. Szerintem minden ilyen szóbeli vagy testi közeledést nagyon át kell gondolni, hogy már érett-e rá a kapcsolatunk. Ezt viszont mindenkinek magának kell eldöntenie. Nem mondhatom, hogy kézfogás csak két hét járás után, csók csak három hónap után...

Ezt a férfiak annyira nem értik, mert az ő szerelmük olyan, mint egy villámcsapás. Meglátják a nőt, feltámad bennük a "kell", elkezdenek udvarolni, és legszívesebben azonnal meg is kapnák.

A nő ellenben ennek az udvarlásnak a hatására lágyul, és minden apró testi közeledés és talán alig jelentős szó is felértékelődik a szemében.

Épp ezért nagyon fontos, hogy az, hol tart egy pár a testiség terén, főleg a nőtől függ. Nekünk kell észnél lennünk, mert a férfi a "támadó", mi pedig a "befogadók" vagyunk.

Nem jó érzés, mikor bűntudatunk van: "Megengedtem, hogy megcsókoljon, pedig még nem is vagyok biztos benne, hogy szeretem..."

Lányok! Merjük visszafogni a Vad Orkánt. Nem azért, hogy cicáccunk vele vagy hogy igazi kihívás legyünk. Nem! Hanem azért, hogy ne csapjuk be őt, és ne érezzük úgy, hogy kiraboltak minket és nem mi, magunk adtuk oda kezünket, ajkunkat, szerelmünket, jól átgondolva és szabad akarattal.

És az is fontos, hogyha túl korán történik meg a csók vagy a "szeretlek" kimondása, akkor érzéseinket próbáljuk felnagyítani ezekhez a gesztusokhoz kényszeresen is. Nem pedig valós érzéseinkből születnek ezek a szóbeli vagy tett általi vallomások.

(Folyt. köv.)