Megerőszakolva, bemocskolva, megalázva

Olvasok egy nagyon jó könyvet. Christopher West: Jó hírek a szexualitásról - A katolikus tanítás szerinti válaszok legőszintébb kérdéseidre. És elsírtam magam közben. Hirtelen előtódult, felszínre került bennem mindaz, ami egészen kis koromtól ér engem és csak halmozódik, halmozódik.

A könyv szerzője meséli, milyen benyomások érték: perverz viccek, fiúk pökhendi és megalázó történetei arról, mit csináltak egy lánnyal, képek, ahogy tolakodóan tapogatják egymást az emberek. És előtörtek belőlem a könnyek, mert ahogy belegondoltam, rájöttem, hogy bennem is mennyi és mennyi ilyen emlék él.

Nincs róla szó: senki se közeledett hozzám rossz, megalázó szándékkal. Nem ért erőszak, a közelébe se kerültem ilyesminek. Csupán a mai világ perverzitásának mocska került a felszínre a lelkemben. És most éreztem csak meg igazán, hogy milyen lenyomatokat és hatásokat hagyott bennem a világ!

Minden fiatal lélek vágyik arra, hogy szeressék és szerethessen. A szeretkezés erről szól. Ha valaki tisztán készül a házasságra, akkor a szexualitása gyönyörű lesz. Azért, mert lelki biztonságban történik meg: azzal, akit a legjobban szeretünk, azzal, aki minket a legjobban szeret. És ráadásul a felbonthatatlanság bizonyosságával! Azzal a bizonyossággal, hogy az az ember, akinek most odaadom magam, sosem fog elhagyni. És mivel éveket kellett várnunk a nászéjszakáig, tudjuk, hogy a másik nem csak egy pillanatnyi vágyát elégíti ki rajtunk, hanem az évek során kialakult benne a lelki igény is arra, hogy eképpen is szeressen.

Tulajdonképpen csak tiszta készület után, egy szentségi házasságban lehetünk biztosak abban, hogy a szexualitás valóban szeretkezés lesz.

És akkor... Ahogy növünk fel, ér bennünket mindenféle behatás. Sikamlós poénok. Mindenféle sztori. Egyszerűen egy normális léleknek felfordul a gyomra, ha ezek alapján akarja megítélni a szexualitást. A tízen-huszonéves fiúk, amikor hencegnek, egyszerűen olyan módon tudnak beszélni a szexualitásról, mintha az az ő diadaluk lenne a nő fölött, és mintha a fő célja az lenne, hogy a saját örömükre megalázzák a nőt. És erre ők - bocsáss meg, Uram! - büszkék.

Én, ahogy serdültem és megtértem, éreztem, hogy valami rosszul alakul. Egyszerűen csupa görcs alakult ki bennem a szexualitással kapcsolatban. Például megalázónak és taszítónak képzeltem, ha látna a másik szeretkezés közben. Arra gondoltam, milyen borzasztó lehet fényben szeretkezni, mert a másik ilyen helyzetben látna. Mintha ez valami megalázó és kiszolgáltatott helyzet lenne.

Amerikai pite, avagy hogyan tegyük taszító, nevetséges és perverz
dologgá a szeretkezést a tizenévesek szemében
(sajnos én is tudom, miért amerikai pite a film címe...)

Ezen kívül kialakult bennem egy olyan görcs is, miszerint az emberek nemi szervei tulajdonképpen piszkos, mocskos dolgok, amikhez hozzáérni bűnös és taszító dolog. Miért? Azért, mert mindezekről úgy beszéltek a felvilágosult fiatalok és a nekik szóló felvilágosult és szókimondó filmek, hogy egyszerűen az undor fogott el.

Érdekes, hogy ma, amikor a szexuális felszabadultság korát hirdetik, ez a nagy felszabadultság ilyen görcsöket okozhat az embernek. Pedig semmiféle ilyen élményem nem volt (se negatív, se pozitív), csupán az alapján alakultak ki bennem ezek, ahogy a korosztályom és a kicsit idősebbek mindezekről a fülem hallatára beszéltek.

Véleményem szerint két szélsőséges reakció lehet ezekre a behatásokra: az egyik, hogy valaki olyan görcsös és szégyenkező lesz, mint én, és a másik - a többségi eset -, hogy a lányok nem akarnak lemaradni, és valóban mocskos, erkölcstelen módon kezdenek el viselkedni, élni meg a szexualitást, és tulajdonképpen tényleg hagyják magukat a nemiségben megalázni, mert azt hiszik, csak akkor belevaló lányok, ha úgy viselkednek, mint egy pornószínésznő. Szembe kerül így a fejekben a hűséges, kedves feleség képe és a vonzó nőé, mert a szexuális vonzerő a rosszlánysággal párosul. És ha ez a kettő különválik, az tragédiákba torkollhat - mint ma is látjuk!

A közeledés mikéntje és szándéka
gyógyulást hozhat

Szó mi szó, akkor kezdtek bennem gyógyulni ezek a görcsök, amikor elkezdett udvarolni a Kedvesem, és ennek nyomán elkezdtem foglalkozni a kérdéssel katolikus szemszögből. Akkor felfedeztem, hogy a nemiség Isten szép terve, és mindaz, amit én mocskosnak, megalázónak és szégyellnivalónak tartottam, keresztény módon szemlélve és megélve pont az ellentétét jelenti.

De nem csak a szemléletváltás, az olvasás, hanem a gyakorlati tiszta készület is gyógyírt jelent.

Emlékszem, sokáig zavart, ha a kedvesem kinyitotta a szemét, miközben megcsókolt. Mintha szégyellnem kellett volna a csók örömének tükröződését az arcomon. De ez lassan elmúlt, azért, mert éreztem, tudtam, hogy a Kedvesem nem mint tárgyhoz, megalázandó, kihasználandó valakihez közelít hozzám, és hogy nem fog arról csámcsogni később a barátainak, hogy hogyan csókolok. Nem, ő tisztán közelített hozzám, nem csak testileg, de lelkileg is, nagy-nagy szeretettel és finomsággal.

Azt is értem már, hogy a másik testének egy szeglete se lehet koszos (kivéve, ha nem fürdik :-) ). A házaséletben teljesen odaadjuk magunkat a másiknak és teljesen elfogadjuk a másikat. Nem csak a lelkére, az egész személyiségére, de az egész testére is igent mondunk.

Érzem ebben a szép, tiszta készületben, hogy egyre nyitottabb leszek a Kedvesem felé, mint az önátadás, mint a befogadás terén. Ez persze csak egy lelki folyamatként jelenik meg bennem, hiszen testileg ezt nem élhetjük meg, mert még nincs helye a kapcsolatunk ezen szakaszában, csak a házasságban. Mindenesetre ezt nem bánom, mert csodálatos dolog megtapasztani, hogy ezek a folyamatok lelkileg is lezajlódhatnak bennünk: az a folyamat, hogy egyre kevéssé lennénk szégyenlősek a másik előtt, az a folyamat, hogy egyre közelebb tudnánk engedni magunkhoz, ha az nem lenne ellentétes a tisztaság törvényével.

Úgy gondolom, hogy azok a lányok, akik nem hagyják, hogy lelkileg kialakuljon bennünk a nyitottság az önátadásra és a befogadásra a testiség nélkül, azok megerőszakolják és megerőszakoltatják önmagukat. Például egy lány alapvetően szégyenlős. Hiszen ha valakit lemeztelenítek anélkül, hogy olyan bensőséges kapcsolat lenne köztünk, hogy láthassam (pl. anya a kisgyermekét, férj a feleségét, testvérkék egymást), az megalázás. Az ÁVH is alkalmazta a meztelenítés módszerét a megtörés érdekében!

Nos képzeljünk el egy lányt, aki teszem azt, 1 hónapos járás után lefekszik a kedvesével. Ez valószínűleg meztelenséggel jár. No már most én tanúsíthatom (mert emlékszem, hogy gondolkoztam rajta), hogy 1 hónapos kapcsolat után a testiség bódulata nélkül még lelki sérült lenne egy szűz lány, ha a kedvese meztelenül látná, mert egyszerűen még nem bízik benne annyira. És aki a testiség bódulatában kiszolgáltatja így magát, az tulajdonképpen erőszakot tesz és tetet a lelkén. 

A szám megtévesztő... A 18 év feletti
tartalom valójában felnőtt korban is ártalmas!

A pornográfia is azért rettenetesen destruktív lelkileg, mert idegen szemmel nézve a szexualitás elég prózai dolog. Sőt, állatias és taszító egy naiv lélek számára. Úgy nézhet ki, mintha a férfi megalázná a nőt. (Kivéve talán, ha művészi filmtechnikai eszközökkel nem mutatják be a lelki motívumokat - de gondolom egy pornófilmben nem nagyon mutatják be.)

Hiszen a szeretkezést az az érzés teszi nem állativá, nem prózaivá, amit a két fél érez, hogy ők mennyire szeretik egymást lelkileg is, nem csak testileg, és amit a szeretkezés számukra kifejez, az önátadást, a szerelmet, nem csak a testi élvezeteket. De ez nem látszik, ha kívülről nézzük a szeretkezést. Így a pornográfia torzan mutatja be azt, mert annak a lelki motívumait nem ábrázolja, sőt, nemet mond a lelki motívumokra, egyenesen tagadja őket.

A mai ifjúság, akinek áldásos beszámolóinak hatására torzképek és görcsök alakultak ki bennem, pont azért gondolja és beszéli el, illetve éli meg a szexualitást ilyen taszító módon, mert pornófilmeken nevelkedtek. És az a szörnyű, hogy a pornófilmek torz szemléletének nem csak ők esnek áldozatul, hanem áldozataivá teszik a lányokat is! De nem csak azokat, akik odaadják magukat nekik, hanem azokat is, akik csupán briliáns beszámolóikat és poénjaikat hallják akaratlanul is az iskolai folyosókon, osztálytermekben, tömegközlekedésen. Sőt, nem is kell pornófilmeket nézni! Elég, ha 16 karikás tinifilmeket néz meg valaki, mint a fentebb említett Amerikai pite, vagy a Csajok a csúcson, stb. A sor végtelen - hiszen lassan eljutunk oda, hogy minden vígjáték, minden poén a szeretkezésről szól! Holott ez egy bensőséges, már-már szent dolog, mert két ember szeretetéről szól, és arról, hogy Isten teremtő tervében segédkezzenek!

Isten szép és szent terve a férfi és nő kapcsolata

Persze, nem eltussolásra intek. Nem! A szexualitásról lehessen beszélni (magam is épp azt teszem). Igen, legyen vége annak a kornak, ami 100 évvel ezelőtt volt. Lehessen beszélni róla, de ne így! Mert ha a szexualitásról nem mint Isten gyönyörű tervéről beszélünk, ha nem két személy nagy szeretetének beteljesüléséről, ha nem két ember szeretetaktusáról, akik - mivel szentségi házasságban élnek - megbízhatnak egymásban, épp ezért biztosan nem használják ki egymást, akkor a szeretkezésből nem lesz más, mint perverz, megalázó, ostoba szex, a férfi és női testből pedig nem lesz más, mint aminek titkain taknyos fiúk röhögcsélnek az uzsonnaszünetben.

Végszónak talán ennyit tudnék mondani: a nemiség olyan, mint a porcelánüveg. Hozzá lehet érni, de nem mocskos kezekkel! A tisztaság az, amire minden porcelánüvegnek, minden léleknek szüksége van!

A festmény Edmund Blair Leighton, a dombormű Arno Breker alkotása.