"Egyik gyónásom alkalmával olyasvalamivel lepett meg a gyóntató lelkiatya, ami alól csak most ocsúdtam fel. Nem akart feloldozni, mert még mindig nemzetiszocialista, nyilas vagyok büntetésem dacára, mely jogerős. Gondolatmenete ez volt: a jogerős ítélet magával kell hozza, hogy az ítélettel elkövetett büntettel az elítélt felhagyjon. Tehát nekem is fel kell hagynom ezzel az eszmével a hitlerizmussal és a nyilas tanokkal. Ha nem hagyok fel velük, nem oldoz fel. Én nem vitatkozom gyóntatószékben ülő Isten szolgájával. Tehát úgy feleltem, hogy most nem dönthetek, és arra kértem, adjon módot arra, hogy gyóntatószéken és gyónáson kívül, ettől függetlenül megvitathassam arra illetékessel ezt a kérdést, mielőtt döntenék. Beleegyezett és megkérdezte, hogy hajlandó volnék-e P. Csávossy S. J.-vel errõl a kérdésről értekezni. Feleletem az volt, hogy a legnagyobb szeretettel fogadok bárkit, de az igazgató úrral, beszéljék át a dolgot. Erre feloldott. Hallatlan vakmerőség, amit ez a gyóntató megengedett magának! Hihetetlen, hogy ilyesmi előfordulhat. Amit még mondott és amit én feleltem neki majd akkor kerül a napvilágra, amikor én személyesen intézhetem el ezt az egész vakmerő támadást!
Alkalomadtán megírom az egészet P. Révay S.J. igazgatónak a Manrézában. Tanácsot fogok tőle kérni. Ő úgy búcsúztatott: a nemzetért szenvedsz, szenvedésedet ajánld fel Isten előtt a nemzet sorsának jobbra fordulásáért. Ég és föld a két felfogás."
(Szálasi Ferenc: Börtönnapló - részlet)
