2009. november 8.

Nelegyé suttyó!



Kedves Férfiak és Ifjú Katolikus Fiatalemberek!

Megkérem Önöket, hogyha már e szent Egyházba tértek és Krisztus igaz vallását hiszik, bírják és gyakorolják, az öltözködésre is adjanak. Azt hiszem, hogy az Egyház szellemisége nem az afroamerikai "suttyó" megjelenést propagálja. Megértem én, hogy a plakát készítője vonzóvá akarta tenni a dolgot a fiatalság számára, valami nagyon "laza" képet akart adni, de a katolikus vallás nem erről szól.

Azt nem tudom, a karizmatikus lelkiség, annak ellenére, hogy katolikus, valóban ezt képviseli-e vagy sem, de aggasztónak tartom, hogy egy katolikus plakáton olyan öltözködésű fiatalember látható, akiről inkább az jut eszembe, hogy a cannabistól érzi olyan jó magát, minthogy épp Isten kegyelmét bírja. Tudom, nem a ruha teszi az embert - azonban az ember veszi a ruhát és ezzel valamit ki akar fejezni.

Köszönettel..

2009. november 7.

"Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!"

November 8.
PÜNKÖSD UTÁNI HUSZONHARMADIK VASÁRNAP
A Pünkösd utáni idő jelképe a hosszú vándorutunknak az égi haza felé. Az utolsó vasárnapok tehát ennek az útnak az utolsó állomásait jelzik. A szentmise énekei már mind erre vonatkoznak és ha Pünkösd utánra 24-nél több vasárnap esnék, akkor ezek az énekek állandóan megmaradnak, míg a többi részt a vízkereszt után fennmaradt misékből kell vennünk. A mai szentmise is egyébként az Isten erejében és irgalmasságában való bizalmat akarja bennünk növelni, mely a bűn bilincsétől (oratio), a rabságból (énekek), sőt a halálból (evangélium) és bármely szükségből (communio) ki tud szabadítani.
@katolikus-honlap


Emlék Nagymamától 1908.


GYÖNGYSZEMEK.
I m a k ö n y v e c s k e
a
legszükségesebb imákkal.

Keresztény katholikusok
számára.

HUNGÁRI A.
után
a szentek és az egyház imáiból alkotva.


Ő Szentsége XIII-ik Leó pápa,
ezen imakönyv kiadójának, jó katholikus könyvek és olvasmányok nyomatása és terjesztése körül szerzett érdemei méltánylásául a
sz. Szilveszter-rend lovagkeresztjét adományozza

Nyomtatja és kiadja
Steinberger Ker. János cs. és kir. udv. könyvnyomdász
Winterbergben.


ÁJTATOSSÁGI GYAKORLAT
a
penitencziatartáshoz, oltáriszentséghez és bérmáláshoz.


Tiziano: Bűnbánó Szent Mária Magdolna (1567)

Elmélkedés a penitencziatartás szentsége fölött.
Urunk és Üdvözitőnk a végből hagyta egyházának a penitencziatartás szentségét, hogy mi abban minden bününket, akár mennyiszer és akár mennyire szenyeznők be magunkat, lemossuk. Azért ne hagyd többé szívedet továbbra is vétkekben fetrengeni, midőn oly könnyen, oly gyorsan megtisztulhatsz! Lelkednek, ha a vétekbe beleegyezett, önmaga előtt kell borzadnia és a mindenütt levő isteni Fölség iránti mély tiszteletből meg kell tisztulnia. Miért haboznánk tehát, midőn oly szerfelett hatékony orvosságunk van ellene! - Bátran és alázatosan fogj bánat-, gyónás- és elégtételhez; semminemű félénkség el ne tántorítson! A bánat, gyónás és elégtétel oly hathatósak és erőteljesek, hogy a bűnt megsemmisitik és borzasztó következményeiket elűzik! Ha valóban alázatosak vagyunk, akkor büneink szerfelett vissza fognak tetszeni, mivel az Istent általok megbántnók; büneink megvallása édes és örvendetes leend, mert az által az Ur dicsőittetik; de egyuttal egyhülést is nyujt nekünk, feltárván az orvos előtt a betegséget, mely bennünket szorongat! Ha tehát lelki atyádhoz közeledsz, akkor gondold magadban, hogy -

Simone Martini: Keresztre feszítés (1333)

- Golgotha-hegyén, megfeszített Jézusod lábainál térdelsz, kinek drága vére téged, hogy minden büneidtől megszabadulj, körül harmatoz! Mert noha nem a Megváltó tulajdonképpeni vérében, de mégis érettünk kiöntött vérének érdemében részesül a töredelmes szív a gyóntató-székben. - Tárd ki őszintén lelkedet, hogy kiüzd onnét a tökélyes bánat, őszinte gyónás és komoly elégtétel által büneidet; mert a mily mérvben ezek távoznak, ugyanazon arányban közli Jézusod kinszenvedésének érdemeit veled, hogy ez szivedet áldásaival betöltse. Vallj meg mindent pontosan, egyszerűen és nyiltan s nyugtasd meg végre e tekintetben teljesen lelkiismeretedet. Az Isten szolgája s helyettese intéseit és tanításait hallván, mondd szívedben: "Szólj Uralm, mert az én lelkem, a te szolgád, hallgat téged!" Valóban magát az Urat hallod, mert ő azt mondá helyetteseinek: "A ki titeket hallgat, engem hallgat!" Ha ezen gondolatoktól áthatva, őszintén gyóntál és büneid bocsánatára rendelt elégtételt hallád a gyóntató atya szájából, akkor többször folyamodjál az imához és folytonosan gondolj az Ur jelenlétére és kérd őt, hogy adja kegyelmét, miszerint az irántai szent szeretben s az ő szolgálatában megszilárdulván, az ő kedvében járhass s maradhass mindörökkön örökké!
Amen.

Gyónás előtti áhitat.
Oh Uram, én Jézusom! Istenem és mindenem, Te jó barátja vagy a jámbor buslakodónak, add, hogy irántadi szeretetből kegyelmed által egész szívemet igaz fájdalom járja át! Kérlek azért, öntsd szívembe az érted lángoló tiszta szeretetet, ez lesz forrása és gyökere mély szivfájdalmamnak! Világosítsd meg elmémet, hogy megfontoljam és belássam, mennyire utálod Te a bűnt! Támogasd emlékezetemet, hogy büneim sokasága előttem álljon, hogy azon körülményeket melyek vétkeimet sulyosbitják, alaposan mérlegezzem! Tölts el a bün iránti utálattal! Zuzd össze belsőmet, hogy elkövetett büneim felett mély bánatot érezzek! Tépd ki belőlem kevélységemet és ajándékozz meg ájtatos, jábor szellemmel!

Add legszeretetreméltóbb Jézusom! azon mély fájdalmak által, melyeket büneinkért türtél, hogy én valamennyi vétkeim fölött igaz bánatot, töredelmet és legbensőbb fájdalmat érezzek azért, mivel gonoszságaim által megbántottalak és azok miatt megutáltál; továbbá, mivel magad akarod, hogy vétkeimet megbánjam és megsirassam! Jézusom! én erős fogadást teszek, hogy jövőben Teérted s a Te kegyelmed által szokásos büneimet gondosan kerülendem és hogy inkább meghalni akarok, hogy sem Téged szándékosan és öntudatosan megbántsalak.


Jámbor fohász, lelkiismeret megvizsgálása előtt.
Oh Uram és Istenem! Engedj, hogy most magamat megismerjem; add, hogy semmi egyebet ne tegyek, mint csak magamat őszintén megvizsgálhassam, hogy minden büneimet megbánhassam és meggyónhassam.


Lelkiismeret megvizsgálása.
Vizsgáld meg lelkiismeretedet Isten, tenmagad s felebarátod iránti kötelességeid illetőleg. Vizsgáld ezután magad bünbánó, mulasztási vétkeidről. Menj végig az Isten tiz és az anyaszentegyház öt parancsain, miben vétettél mindegyik ellen. Ehhez csatold azon vétkeidet, melyeket állásod kötelmeinek elhanyagolása által s melyeket mint hazafi, elkövettél.

Hogy teljes legyen önbirálatod, vess részlegesen vizsgapillantást különös állapotbeli kötelességeidre, hogy mit vétkeztél, mint elöljáró, alattvaló, családatya és mester, szolga, házastárs, szülő, gyermek, kalmár, kézmives, fogadós, hatósági személy, hivatalnok stb., mert minden állapotnak, minden viszonynak megvannak a maga részletes teendői, kötelmei.

Ne feledkezzél meg a Szentlélek elleni bűnökről, ezek. Isten irgalmában tulságos bizakodássali vétkezés. - Kétségbeesés az Ur kegyelme felett. - Az ismert igazság elleni küzdés. - Felebarátra való irigykedés az isteni kegyelem miatt. Megátalkodott szív. - Szándékos töredelmetlenség.

Vess végre pillanatot az égbekiáltó bünökre, ezek: szándékos gyilkosság. - Szodomai bün. - A szegények, özvegyek és árvák elnyomása. - A munkások és napszámosok bérének levonása.



Önvád.
Vétkeztem az ég ellen és te ellened, oh Uram, mindenható Istenem és nem vagyok többé méltó, hogy gyermekednek hivassam, hogy fölemeljem hozzád szemeimet, sem hogy tisztátalan ajkimmal szent nevedet segélyül hivjam, mert számtalan az én vétkem s érdemtelenné lettem a mennyre és földre, mivel Téged, a legjobb Urat, haragra ingereltelek. Esdek hozzád, oh Uram és sóhajtok hozzád: Ne lökj el szined előtt, el ne hagyj, hogy örökre el ne vesszek! Mert, ha kegyelmed meg nem őriz, mint a vizárban kavargó homokszem, semmivé lettem volna! Hisz mióta utaidról letértem, nem virradt örömteli nap reám, mert ama nap is, mely a bünben kedvesnek mutatkozik, a kinos napok legkeserübbike! Ezentul reménylek kegyelmedben, oh erősits meg, hogy megmentessem! És ezért zokogva leborulok előtted! Oh könyürülj rajtam, mert letértem a jó útról. Áraszd reám, mint az elveszett fiura, irgalmaid bőségét, mert szent felségedet és szegény lelkemet, a te képmásodat bemocskolván, kegyeid gazdag kincsforrását elfecsérelmet! - Könyörülj rajtam, oh Istenem és vess fátyolt azon gonszságokra, melyeket életemben elkövettem. Könyörülj rajtam, miként egykor a vámoson és latron könyörültél! Fogadd el méltatlan szolgád töredelmét s bántatát. Hisz te, oh Uram, nem az igazakat, hanem a bünösöket jövél töredelemre hivni és ezért dicsértessél és magasztaltassál örökkön örökké. Am.

A bánat ébresztése
Oh, Uram! Hiszem, tudom és elismerem: Te vagy Istenem és Uram! Sokat vétettem ellened végtelenül megbántottam Felségedet. Büneim sokasága meghaladja a tenger fövényét és valóban éltatlan, veszélyes és Isten nélküli állapotba estem! Mégis bünös voltam s édemtlenségem érzetében hozzád folyamodom. Szánom és bánom mindenek felett valamennyi büneimet, mert téged, legszentebb Istenemet az által megbántottalak s lelkemet a te képmásodat megszentségtelenitém! Oh bocsásd meg minden büneimet! Meg akarok javulni s feltett szándékom, többé el nem térni akaratodtól. Oh ne taszits el magadtól! büntesd vétkeimet, a mint akarod; csak - kegyelemért esedezem örök jóságod elptt a legnagyobb reménnyel és bizalommal! Amen.

Jámbor elhatározás.
Ünnepélyesen megfogadom, oh Uram és Istenem, hogy ezentul téged, szent kegyelmeddel, legkisebb bünnel sem foglak megbántani. Tulságosan szerettem a vétket, most utálom és téged ölellek át, oh irgalmasság atyja! neked akarok élni és halni! Hogy kitöröljem lefolyt életem büneit bátran bevádolom magamat, a vétek leheletét is ki akarván üzni lelkemből. Minden erőmet, tehetségemhez képest, fel akarom használni, hogy kitépjem utolsó gyökerét is a bűnnek, főleg ezen ... és ezen ... bünét, melyek csábításainak mai napig legkevésbbé tudtam ellenállni.

Azért teljes feláldozással fogok iparkodni s örömest minden ajánlott eszközt felhasználni, mely czélomhoz vezethet. Föltett szándékom, mennyire erőmből telik, ismét jóvá tenni és helyrehozni mind azt, a mit büneim által gonoszt elkövettem. Küzdeni fogok lankadatlanul, béketűrés- és örömmel elviselni a legnehezebb próbákat is, hogy végül kivívjam a küzdelem dicső babérját! Amen.

Készség az elégtételre.
Oh Istenem! Oly fájdalmat okoznak büneim, hogy szivesen és a legnagyobb készséggel kiállanék bármily büntetést elkövetett vétkeimért! Nyilatkoztasd csak ki, oh Istenem! mit türjek s mit tegyek s mit teljesitsek és boldogitó érzettel végbeviszem parancsidat, hogy legyen meg a te szent akaratod és én tegyem meg azt, mit most már annyiszor talán épen annyi őszinte akarattal és hévvel, de mindig, gyarló lény - igértem. Azért ismétlem készségesen lelkem szózatát: "Ime kész vagyok mindenre!" És e czélból átadom lelkemet és testemet neked, arczomra borulva, mint egy megkötött kezekkel és lábakkal. Nem fogok futni büntető jobbod elől, nem is hivatkozom más biróra, sem nem fordulok más itélőszékhez. Nem mentegetőzöm, nem esedezem kiméletért, sem büntetésem csökkentéséért, csak bölcseségedre bizom magamat; itélj legszentebb akaratod szerint. Te, oh Jézus, légy az orvos, én a beteg; ejts sebet, égess, tetszésed szerint, mert az én szenvedéseim büneimhez semmivé enyésznek legtökéletesebb Istenem, mindinkább hasonló legyek és törvényeidet mind beteljesitsem. -
Jan Provost: Az utolsó ítélet (1525)

- Uram, Jézusom, vétkeztem! méltóztassál szent keresztedet a te itéleted és lelkem közé állítani, hogy dicsőséges érdemeid által büneim bocsánatát megnyerni és egykor Atyádnak áldottaival a mennyei hazába bebocsátani méltó legyek! Amen.

Röpfohász.
Oh Istenem! ünnepélyesen fogadom, hogy áldozárod előtt, ki a te helyettesed, minden vétkemet s mulasztásomat alázatos és őszinte szivvel felfedezem s hogy gyermeki kegyelettel engedelmeskedni akarok intéseidnek! Amen (Végezd ekkor az egy, szent, apostoli s római kathol. anyaszentegyház rendelete szerint az ő helyettese előtt pontosan töredelmes gyónásodat, hogy megtisztulva büneidtől, lelked Krisztus Jézus kinos kinszenvedésének érdemei által az örök életre felmentessék.)

Giuseppe Maria Crespi: Bűnbánat (1712)

Atyának és Fiunak és Szentlélek Istennek nevében. Amen.

Kérem a lelki atyát, adja rám szent áldását, hogy büneimet igazán és teljesen meggyónhassam.

Gyónom a mindenható Istennek mindenkoron szeplőtelen szüz Máriának, szent Mihály főangyalnak, keresztelő szent Jánosnak, szent Péter és Pál apostolnak és Isten minden szenteinek s neked, lelki atyám! Isten helyett! hogy utolsó gyónásomtól fogva, melyet (itt mondja meg: mikor?) végeztem, sokszor és sokat vétettem, gondolattal, szóval és cselekedettel, kiváltképen pedig bünösnek vallom magamat, hogy
(Itt számold el vétkeidet azután fejezd be:)

Minden ezeket és egyéb elkövetett büneimet, melyeket netalán önhibám nélkül elfeledtem volna s vagy magam elkövettem, vagy hogy másoktól elkövettetnének, oka voltam, teljes szivemből szánom és bánom, hogy velök a véghetetlen jósáu és minden szeretetreméltó Istenemet megbántottam. Fogadom erősen, hogy többé nem vétkezem és a bünre szolgáló alkalmakat elkerülöm. Kérem a lelki atyát, adjon nekem üdvösséges elégtételt és feloldozást!
(Mig a lelkiatya feloldozás közben fölötted imádkozik, magadban ezeket mondhatod:)

Oh Uram, Istenem! kegyelmezz nekem, szegény bünösnek, mi Urunk Jézus Krisztus kinszenvedése, a boldogságos szüz Mária és minden szentek érdemei szolgáljanak büneim bocsánatára, a szent malasztnak bennem való öregbitésére, egy szóval: örök üdvösségemre! Amen.

Gyónás utáni áhitat.
Engedd kiöntenem előtted, oh Uram! hálás szívemet! Töltsd be egész lényegemet irántadi szeretettel, hogy lelkesülve kiáltsam: Ki hasonlit hozzád oh Uram!

LordShadowblade: Szent Teréz (2009)

Szétzúztad bilincseimet, hálaáldozatot akarok neked bemutatni. Dicsőittessék az Ur az égben és földön; nagy és hatalmas az Ő neve! Szivem, lelkem, egész valóm ujjong! Oh Uram, ki hasonlit hozzád! Te vagy az én teremtőm! Ki vagyok én, gyarló bünös ember! mily gonosz valék, mily vétkessek tetteim, mily kárhozatosak szavaim, mily dölyfös akaratom! Te pedig irgalmadban felkarolád már-már elhaló lelkemet s kiragadád azt a végveszély és örök halál torkából, oh azért mennyei Atyám! lángolva térek hozzád vissza. Oh mily jó nekem isteni Atyámhoz ragaszkodnom! Oh Uram s Üdvözitőm! az élet kimerithetetlen forrásává lettél számomra, melyből szent adományaidat bőségesen élvezhetem, miért szünet nélkül dicsőiteni akarlak! Kegyelmed szolgád szivében világossággá és örömmé változott és számban mézzé! Irgalmad szolgád szivében drágagyönggyé lett, mely dusgazdaggá teszi azt és távol tartja tőle a szegénységet és nyomort! Szereteted a te szolgádban, mint segély, hatalom, dicsőség és szellemi élet működik, telve erővel és édességgel. Oh hadd dicsőitsem ezért Megváltómat! Áldjad tehát lelkem az Üdvözitőt s minden mi bennem van, magasztalja Jézus szent nevét. Áldjad lelkem őt, ki büneimet megbocsátotta és égi kegyelmében részesitett! Ő az, ki megmentett a kárhozattól, minden betegségből kigyógyitott s könyörülettel és irgalommal megkoszoruz engem; ő életem dicsősége, ki magához vonz, kinek türelmének s jóságának nincsen határa. Oh Jézusom, tedd termékennyé keblemet, hogy szent magvaid dicsőségedre és üdvömre kikeljenek bennem. Amen.

2009. november 1.

A szentek közösségéről mindenszentek napján

Néha elkap egy-egy impresszió, és egyszerűen csak szeretnék írni és írni, azonban ilyenkor megálljt parancsol valami, valaki, és azt kéri, ne csak azt vessem monitorra, amit érzek, hanem szépen magyarázzam is el mindazt, hogy ezek az érzések honnan, kitől és miért fakadnak.

A mai világban élő katolikusok fontos feladata az, hogy magyarázzanak. Persze a legtöbben karitatív munkát várnának el tőlünk, mert úgy vélik, az Egyház tulajdonképpen arra való. Pedig az Egyház elsődleges feladata, hogy lelkeket mentsen, hogy Jézus áldozatának kincseit oszthassa az embereknek.

Az Egyház egy olyan csodálatos kincsestár, hogy amibe ha belép az ember, egészen megszédül. Ismerjük a képet a kalandor filmekből, amikor a hős végre bejut a piramisba, feltárul a titok, és ott áll a több ezer éves, csillogóbbnál csillogóbb szépségek között, és elakad a szava.

Kinek könnyebb ide eljutni, kinek nem. De ha már valaki ide eljutott, hogy azt mondhatja magáról, igazán katolikus, és meríti ezeket a kincseket... nem azt mondom, hogy jobb ember, mint a többi, hogy tökéletes ember lett, de mint a gyarló ember, a koszos, poros talpú ember, próbálja magát a szent ékszerekkel felékesíteni, és nem nyugszik abba bele, hogy őt csak a por, a kosz, a szenny jellemzi. Hanem az Egyház kincseivel, melyeket neki Isten adott, próbálja szebbé tenni lelkét. Tehát ha valaki ide eljut, akkor meg kell hogy ismertesse másokkal ezeket a kincseket.

Ilyen kincsből pedig ezerféle van. Vannak azok a kincsek, melyek minden embernek szükségesek: ezek a szentségek. Keresztség, bérmálás, eucharistia, gyónás, betegek kenete - továbbá van, akinek az egyházi rend, és van, akinek a házasság szentsége. Ezekkel a kincsekkel mindannyiunknak élni kell, hogy biztosak lehessünk benne, a legszentebb helyre juthatunk.

Azonban balgaság lenne csupán azokkal a kincsekkel élnünk, melyeket kötelező magunkra öltenünk. Az Egyház kincsestára gazdag, s annyit meríthetünk belőle, amennyit akarunk, hiszen ezek egybevágnak Krisztus azon parancsával, miszerint "gyüjtsetek magatoknak kincseket az égben, hol sem a rozsda és moly meg nem emészti, és hol a tolvajok ki nem ássák, s el nem lopják." (Mt 6,20), nem pedig földi kincsek, melyek megmámorosíthatnak és elfordíthatnak Istentől, s túlságosan köthetnek a földhöz.

Az egyik ilyen kincsestárról akartam beszélni: a szentek közösségéről. Egészen mély érzések kaptak el Lisieux-i Szent Terézzel kapcsolatban. Mostanában sokat gondoltam rá, sokat nézegettem képeit, olvastam gondolatait, itt-ott ahol megtaláltam a világhálón. Ezt főképp Mirjamnak köszönhettem, aki ráirányította szeretetével Kis Terézre a figyelmemet, negatíve pedig a jezsuita blognak, ahol meg kellett védelmeznem Szent Terézt és úgy általánosságban minden ereklyét. Azóta találtam egy blogot, amin Teréz írásai találhatóak, és az is megragadott. Erről az impresszióról akartam írni, de aztán eszembe jutott, hogy sokak nem is tudják, kik azok a szentek, miért avat az Egyház szenteket; mások pedig elvetik a szentek közösségét, emberimádásnak tartja az ő tiszteletüket. Ezért gondoltam arra, hogy ahelyett, hogy a személyes érzéseimet írnám le, aminek talán nem sok haszna lenne, inkább írok egy bejegyzést a szentek közösségéről.

Kik azok a szentek?
Most, hogy itt van mindenszentek ünnepe, talán még aktuális is a kérdés. A szentek, egyházi értelemben véve, azok a személyek, akik a mennybe jutottak. Ebben az értelemben tehát akár a kedves Olvasó is válhat szentté, akár családtagjaink, felmenőink között is lehetnek szentek. Így hát az az óhaj, hogy szent akarok lenni, nem nagyzolás, nem hírnévhajhászás, hanem a jóság s a mennyek iránti őszinte vágyakozás. Mindenszentekkor pedig ezeket a szenteket is ünnepeljük, az összes szentet, azokat is, akiket névszerin nem ismerünk.

Vannak azonban olyan emberek, akiket az Egyház szentté avat. Ők azok a szentek, akiket név szerint ismerünk.

Hogyan lesz valakiből név szerint ismert szent?
Név szerint ismert szentté úgy válhat valaki, ha a pápa szentté avatja. Ennek három fokozata van. Nem lehet valaki rögtön szent, hiszen egy nagyon fontos ügyről van szó; azzal, ha valakit szentté avatnak, biztosan és visszavonhatatlanul eldöntik, hogy az az ember a mennybe jutott.
A fokozatok a Magyar Katolikus Lexikon szerint:
  • tiszteletreméltó (lat. venerabilis), Tm.: az Egyházban az életszentség elismerését jelentő jelző, melyet azok kapnak meg, akiknek ügye a →boldoggá avatási eljárás első szakaszában pozitívan zárult. A nyilvános tiszteletet még nem teszi lehetővé.
  • boldog: (...) az Egyházban az a szent, akinek tisztelete nem minden, hanem csak egy kisebb területre kapott hivatalos jóváhagyást.
  • szentek (lat. sancti): (...) Szoros értelemben azok, akiket az Egyház hivatalosan szentté avatott (→szent, →szenttéavatás) és a lit-ban, ünnepnapukon megemlékezik róluk. (...) Ők a ker. élet példaképei, akiket tisztelni kell és segítségül hívni lehet. A tiszt. azonban elsősorban nem nekik szól, hanem a bennük működő győztes kegyelemnek, így a ~ tisztelete Isten tiszt-ének egy formája. (...)
Azonban még van egy fontos passzus, amire felhívnám a figyelmet. Az Egyház szentté avat, de szentekké nem ő tesz minket. Ez csak Istentől és tőlünk függ, hogy azzá válunk-e. Isten pedig mindig megteszi a magáét - így tulajdonképpen rajtunk múlik.Ezeknél az eljárásoknál tehát fontos, hogy ne felülről jövő legyen a tisztelet. Tehát nem a pápa találja ki, hogy valakit szentté akar avatni, hanem az egyszerű emberek tisztelete indololja veti fel a szentté avatás kérdését. A szentté avatás hogyanjáról nem szeretnék most beszélni, hiszen magam sem vagyok benne szakértő. Itt most a miért a fontos.

Miért? Miért avat az Egyház szenteket?
Erre a választ egy előző írásomból való idézettel adnám meg. Ez így hangzik:
"Miért lett Rita szent? A válasz - mint a többi szentnél - egyértelmű. Az, hogy az Egyház Ritát a szentek közé emelte a lehetetlennek tűnő kívánságok beteljesítőjeként, nem politikai és hatalmi indokot rejt magában, hanem azt a szeretetet, melyet Isten az Egyházon át felénk közvetít. Ennek pedig egyik megnyilvánulása az, hogy szenteket avat, vagyis példaképeket állít elénk. Ahogy egyszer Ágnes barátnőm megjegyezte, a szentek az akkori kor "celebjei" - bár az akkori kor kifejezés sántít, hiszen a szentek avatása nem ért, s nem érhet véget. A celeb szót is inkább én példaképpé módosítanám, de azt hiszem, értjük a lényeget. Azzal, hogy az Egyház szenteket állít elénk, példát mutat. Egyszerű emberek példáját, kik sokszor megtérésük előtt még gyarlóbbak voltak, mint akár mi magunk, vagy éppoly gyarlók (ld. Szent Ágoston). A szentek korántsem ájtatos liliomok, akik glóriafénnyel övezve lebegnek valahol a magasságokban. Valaha igenis hús-vér emberek voltak, talán rosszak, talán jók; szenvedtek és örültek, vétkeztek és áldoztak. Példák - példák, akiket követhetünk és követnünk kell. Megmutatják, hogy nem kell szeplőtelenül fogantatni vagy Isten fiának születni ahhoz, hogy a mennybe jussunk."

A szentek tehát példaképek. Olyan emberek, akik Isten mindenkire kiáradó kegyelméből és szabad akaratukból jóvá váltak és a mennybe kerültek. Életükkel példát mutattak, tetteikkel nagyot alkottak - lehetnek vértanúk, nagy teológusok, rendalapítók, olyanok, kik jelenéseket éltek meg, nagy misztikusok, de lehetnek akár egyszerű családanyák. A szentek közössége annyira más jellemű, annyira más elfoglaltságot űző emberekből áll, hogy e felsorolás nem lehet teljes. Egy azonban összeköti őket - a hiánytalan Krisztuskövetés.

Miért van szükségünk a szentekre?
A szentekben az a csodálatos, hogy ők is emberek voltak. Két csoportra osztanám eszerint a szenteket. Voltak, akik tiszta szívűek voltak kiskoruktól fogva. Ők az életük ragyogásával tűnnek ki, tisztaságuk példája az, ami megfog. Viszont vannak - a mai ember számára talán vonzóbb - szentek, akik viszont mély bűnök közül kinyúlva érintették meg Jézus köpenyét, és lettek nagy belső harcok árán, amik: Krisztus kedvesei, valóságos szentek.

A szentek tehát azért is fontosak nekünk, mert példaképeink lehetnek. Felnézünk rájuk, az ő nyomukban akarunk járni. Megfog jellemük, megfognak tetteik. Hiszen ők is az Egyház tagjai - az Egyház azon tagjai, kik már lekuporodhattak Isten trónja mellé és ránézhetnek a Szűzanya orcájára. Ők lehetnek a mi égi testvéreink. A mi bátyáink és nővéreink, akik segítenek minket. Imádkozhatunk, kérhetjük őket, segítsenek meg. Megismerjük mi őket, ők pedig megismernek minket. Persze, kérdezhetik, miért nem rögtön Istenhez imádkozunk. De vajon, ha van egy idősebb testvérünk, nem szövetkezünk vele a cél eléréséért, nem suttogunk-e, hogy kitaláljuk, hogy vehessük rá édesapánkat, hogy teljesítse bizonyos vágyunkat, például hogy oda menjünk nyaralni, ahova mi szeretnénk? A szentek Isten trónjánál térdelnek, csodálják őt, ebben a csodálatban, a teljes és tökéletes Jóság ismeretében boldogok. Ők már ennyire közel vannak az Úrhoz - miért ne kérhetnénk őket közbenjárásért? Lisieux-i Szent Teréz kármelita hivatásának azt érezte, hogy értünk imádkozzon, s tudom, mióta Krisztus magához emelte lelkét, azóta sem tesz másképp, hisz ő maga mondta: "Mennyországomat azzal akarom tölteni, hogy jót teszek a földön."

Személy szerint én leginkább azokat a szenteket szeretem, akikről kép maradt fenn. Csodálatos belenézni ezeknek az embereknek az arcába. Csodálatos látni, hogy Soubirous Szent Bernadett nem babaarcú szépség volt, mint amilyen a The Song of Bernadette c. - egyébként nagyon jó - amerikai filmben, hanem neki is olyan határozott vonásai voltak, mint nekem, és ebben rejlett az ő külsejének megkapósága.

Az ember persze ilyen - a szentek belső szépségét külsejükre akarja sugározni, és ez nem baj. Csak a mai, ideagyűlölő világban zavar valakit a szent, a szép, a tiszta és az igaz. Pont ezért jó talán a mai, megfásult embernek látni, hogy a szent nem csak csodálatosan gyönyörű lehetett és nem volt egész életében tiszta. Később, mikor az ember lelke már jobban befogadja és megérti a szent dolgokat, az is vonzani fogja, aki kiskorától kezdve Krisztusra tudta csak tekintetét vetni, mint Árpád-házi Szent Margitunk.

Végül: kik tehát a szentek? Azt hiszem, hogy a barátaink. Azok a barátaink, akik idősebbek nálunk, tapasztaltabbak, túljutottak a nagy próbán; akik figyelnek ránk, akik segítenek. A jó harcot megharcolták, a pályát végigfutották - hitüket megkapták, növelték és mindvégig megtartották.

Ima a védőszenthez
Kedves védőszentem, akinek nevét nekem a szent keresztségben adták, hogy sokszor rád gondoljak, és mint te, Istennek szeretetét bírni törekedjem: hozzád óhajtok én is eljutni az örökkévaló hazába. Azonban, fájdalom, mindeddig nagyon kevéssé utánoztam erényességed példáját. Annyiszor szólítottak neveden és én nem is gondoltam arra, hogy ezáltal rád akarnak emlékeztetni és buzdítani, hogy mint te, az életszentségre törekedjem. Most már buzgóbb akarok lenni s a jóban való lanyhaságomat elhagyni. Bármily nehezemre essék is, Isten iránt való szeretetből azon leszek, hogy e rossz szokásomat ... elhagyjam és ezt az erényt ... Isten segítségével gyakoroljam. Szent pártfogásodba ajánlom magamat, ó Istennek dicső szentje; fogadj el gyámfiadnak és imádkozzál érettem. Ámen
Üdvözlégy, Mária! gyöngybetűs ima- és énekeskönyv (1943)

2009. október 31.

A mai nap alkalmából

Juan Carreño De Miranda: Mathai Szent János miséje (1666)

Sík Sándor: Hiszek


Hallják meg hívők és hitetlenek
Élet-halálra szóló eskümet!
A szív bősége zúg fel ajkamon,
Az kényszerít a Krisztus vallanom.
Hallják meg rokkant, vén aposztaták
S a vétekben vajúdó új-világ,
A forradalom, a vak Leviáthán,
És hallja meg a settenkedő Sátán:
Isten nevében vallomást teszek:
Hiszek.

Hiszek, és hitem súlyos és kemény.
Nem tünde tan, nem pille vélemény.
Nincs benne így-úgy, bárcsak és talán:
Igen és nem
, kereken, magyarán.
Semmi csűrés és semmi csavarás,
Ínyeskedés és köntörfalazás:
Hiszem és vallom, szeretem és élem,
Amit az Egyház hinni ád elébem.
Ebben a hitben élek és halok:
Katolikus vagyok.

Hiszek egy Istent, ki három személy,
Az élő Istent, aki bennem él,
S akiben élek, mozgok és vagyok,
Kinek tenyerén megsimulhatok.
Akinek rám is éber gondja van,
És cselekszik bennem és általam.
Aki mozdítja minden mozdulásom,
S én jóban-rosszban boldogan imádom
Intéző édes mély akaratát.
Hiszek Istenben, hiszem az Atyát.

Égnek és földnek testté vált frigyét:
Hiszem a Krisztust, hiszem az Igét.
Akit az Atya örök óta szül,
És akiben szépséggé lesz a zűr.
Kinek emberré tetszett válnia,
Hogy Isten legyen az ember fia.
Ki hogy minden nap eljöhessen hozzánk,
Ízlelnünk adta a rejtelmes Ostyát.
Benne az élet és benne az út.
Hiszek Istenben, hiszem a Fiút.

Hiszem a Krisztus gyújtotta tüzet:
A Szellemet, aki a Szeretet.
Aki Szent Péter ajakán rivall,
Hegyeket bont, szíveket áthidal,
És hét csatornán csorgatja beléd
Az élesztő kegyelem kútfejét.
Ki tüzet gyújt az embergondolatnak,
Kiből fölébe nőhetsz tenmagadnak
És mosolyoghatsz, alkothatsz, ölelhetsz.
Hiszek Istenben, hiszem a Szentlelket.

Hiszek, és tudom, honnan a hitem.
Házamat én kőszirtre építem.
Négy élőlény az erős alapok:
ember, oroszlán, sas, tulok.
Hallottam a piacon szólni Pált,
Hallottam Ágostont és Ottokárt,
Látom a szirten Péter kulcsait,
S bennem a mélyben, hallom döbbenettel:
Kimondhatatlan gerjedezésekkel
A Szentlélek sóhajtozik.
Ó tudom kinek, ó tudom kinek:
Én az eleven Istennek hiszek.

Élő hitemmel vagyok én szabad.
Mankó helyett kötöttem szárnyakat.
Ami akad a földön emberi,
Gazdag szívem testvérnek ismeri.
És ami túl az emberkörökön,
A végtelenség: ígért örököm.
És mikor üt a boldogságos óra,
Hogy befogadjon koporsóm gubója:
Hitem gyertyája utolsót remeg,
És Istennek ajánlom lelkemet.

Tintoretto: Alászállás a poklokra (1568)

Ima az eretnekség kiirtásáért
Oh Jézus! igazi világosság, ki megvilágosítasz minden a világra jövő embert, kínszenvedésed és halálod ereje által oszlasd el az eretnekség és tévelygés minden homályát, hogy igazságodat mindnyájan megismervén, anyaszentegyházad kebelében egyesűljenek. Oh jó Pásztor! ki életedet adtad juhaidért, őrizd meg a te hív nyájadat, maradj velünk, Uram! s add, hogy egy akol legyen és egy pásztor. Amen
(Lelki manna, 1915)

2009. október 29.

Édes 40-es évek


...or find a girlfriend! NOW!!!